Ez a megrázó és gyönyörű regény a szeretet különös arcairól szól: arról, hogyan élhetünk együtt a múlt árnyaival, hogyan őrzi meg a gyermeki lélek a feltétlen ragaszkodás erejét, és hogyan válhat a túlélés eszközévé egyetlen aprócska felismerés, egy varázsige, egy mantra: „oda se neki!”
A négyéves Adrienne az egész nyarat az anyai nagyanyjánál tölti. A könyörtelen és kiismerhetetlen öregasszony titokzatos, fenyegető csendben fuldokló házában olyan dolgok történnek Adrienne-nel, amiket nem ért, és amik rettegéssel töltik el a lelkét. Ez a köd otthon sem oszlik el igazán, az anyja és apja furcsa, szélsőséges érzelmek között csapongó viszonya, gyakran zavarba ejtő életmódja és az egyre nyugtalanítóbb események közt Adrienne egyetlen kapaszkodója a saját, különös belső szabadsága marad.
Amélie Nothomb ebben az egyszerre provokatív és érzelmes művében az édesanyjához fűződő összetett és minden ellentmondásossága ellenére is szeretetteljes kapcsolatát, a múlt, az emlékezet és a szeretet nehezen megragadható rezdüléseit állítja a középpontba. Azt a paradoxonokkal teli köteléket, amelyben egyszerre fér meg rajongás és rettegés, az elhallgatás és a mélységes, gyermeki ragaszkodás.
„Oda se neki!” – biztatja magát Adrienne, és ebben a három szóban benne van minden: a félelem, az elfogadás és a makacs, gyermeki hit, amely a legnagyobb sötétségben is fényt keres.