Zeneműkiadó, Budapest, 1971
494 oldal · keménytáblás

Ha az olvasó azt kérdi: ki Ambrózy Ágoston új regényében a „story” főszereplője, a válasz teljesen egyértelmű. A cselekmény Bettina Brentano körül forog, aki a múlt század elejének egyik igen érdekes irodalmi alakja volt Németországban. Maga is írónő, férje, Achim von Armin, egyike a német romantika jeleseinek. Bettina hosszan időzött Goethe környezetében, de a weimari költőfejedelmen kívül kapcsolatban állott kora számos nagyságával, így Beethovennel is. Ebből a kettős kapcsolatból adódik, hogy regényünk valóságos hősei: Beethoven és Goethe.
Az író ugyanis Bettina személyén keresztül láttatja a két géniuszt, ám kettejük egymásmellé állítása, összehasonlítása, jellemzése már a ma emberéé és nem a romantikus Bettináé, – aki „levélregényeiben” nem mindig megbízhatóan ábrázolta Goethét és Beethovent. Az összehasonlítás eredménye természetesen az össznem-hasonlíthatóság: Beethoven is, Goethe is magányos hegyóriás, mindkettő a maga módján, a maga eszközeivel, a maga világában volt kiteljesítője az irodalmi, illetve a zenében megjelenő klasszicizmusnak és elindítója az új, világhódító eszmeáramlatnak, a romantikának. Ambrózy a színes, fordulatos regényben tulajdonképpen ezt a kettős-egy, ugyanaz-és-mégis-más-világot mutatja be.