Az idő gyermekei Arthur C. Clarke-díjas szerzője elhozta nekünk kivételes űropera-trilógiájának zárókötetét

Idris Telemmier, az utolsó életben maradt veterán Közvetítő olyan titokra bukkan, mely mindent megváltoztat: felfedezi az Építészek gyenge pontját. Az enyhén szólva sem hétköznapi figurákból álló Kartell próbálja fegyverré változtatni ezt a felfedezést a világokat elpusztító idegenek ellen, csakhogy az emberi önzés és korrupció most is akadályt gördít a győzelem felé vezető út elé. A galaxis egymással folyamatos harcban álló nagyhatalmai ugyanis szívesebben valósítanák meg saját terveiket, még ha ez nem is garantálná az emberiség zömének túlélését. Egy váratlan árulás aztán szétrobbantja az amúgy is gyenge lábakon álló szövetséget, ami próbálja felvenni a kesztyűt a közös fenyegetéssel szemben.

A galaxis pusztító és öngyilkos háborúba sodródik, ahol emberi és nem emberi érdekek feszülnek egymásnak. A küzdelem Idris felfedezésének birtoklásáért is folyik, miközben a támadás egyik nagy akadálya maga Idris, aki most már biztos abban, hogy legyenek bármilyen hatalmasak, az Építészek is csupán eszközök egy uralkodó értelem kezében.

A nemtér mélyén, ahol még az idő is más mederben folyik, a valóság pedig nem egészen olyan, amilyennek látszik, az Építészek urai jelentik az igazi fenyegetést. Azok, akik csak most ismerkednek meg az emberi merészség mértékével - de máris lépéseket tesznek, hogy örökre megszabaduljanak ettől a bosszantó kellemetlenségtől.