Acsai Roland Radnóti-díjas költő, író, irodalomtörténész egy vadonatúj Tersánszky-monográfiával jelentkezik. Már a címe is sokatmondó: Akivel madarat lehetett fogatni. Talán meglepő, de e klasszikusunkkal csupán néhány könyv foglalkozik, pedig a friss humorú író szerteágazó munkássága és anekdotákba illő élete nagyszerű alapanyag.
Acsai könnyed, olvasmányos stílusban, de alaposan mutatja be az írót, miközben fókuszát két olyan területre is ráirányítja, amellyel eddig nem sokat foglalkoztak: Tersánszkyra, az állattörténet-íróra és Tersánszkyra, a népiesre. Az írónak meglepően sok könyve foglalkozik az állatokkal, különösen a madarakkal, és a két háború közötti, népi írókhoz is több szál fűzte, mint eddig gondoltuk.
Acsai, mint egy irodalomtörténészbe oltott Herman Ottó, nekilát felderíteni az író madár-, és állatvilágát. Ennek során az is kiderül, hogy hitelesen ábrázolja-e őket, illetve az is, hogy mi köze Tersánszky születési helyének a madárszeretetéhez. E könyvben ugyanakkor nem csak Tersánszkyról esik szó, hanem a Nyugat folyóirat „Nagy árnyairól” is, e mára klasszikussá avanzsált, főleg polgárinak mondható szerzőkről, valamint a népi írókról is, és mindegyiküknek kevésbé ismert oldalai tárulnak elénk.
A monográfia írójának minden szavából árad az irodalom átfogó és mély ismerete. Az állatokhoz, és főleg a madarakhoz is értő Acsai a Tersánszky-könyvekben szereplő állatokat és madarakat etológiai szemszögből is bemutatja, továbbá izgalmasan megrajzolja kultúrtörténeti előzményeiket és feltérképezi messzire nyúló irodalmi párhuzamaikat, ezért bátran elmondhatjuk, hogy egy igazán különleges irodalmi csemegét tart a kezében az olvasó.