ALFÖLDY JENŐ: PÁLYATÁRSUK VOLTAM

Kritikusi pályámat a költészet szolgálatára összpontosítottam. A különféle stílusáramlatok, világképek és szekértáborok széthúzása ellenére is függetlenül s igazságosan igyekeztem megítélni költő-kortársaim műveit. Szándékom, hogy a műbírálat ne gáncsvetés, hanem a költészettel társalkodó irodalmi műfaj legyen. Első a vers; kövesse a kritika az igaz ügyekben illetékesen. A Németh László által magasra emelt fogalom, a minőség igézetében gondolkodom versekről, költőkről, szépírókról. Törekvésem: kapják meg tőlem költő kortársaim életükben és testi mulandóságukban a szépségre, igazságra éhes olvasók visszajelzéseit. A verskritikák, műelemzések szóljanak magukhoz a szerzőkhöz, és a tájékozódó, műélvezetükhöz támpontokat kereső olvasókhoz. A költők nemcsak ábrándozó, érzelmeiket dalba foglaló, ihletett munkásai az irodalomnak – Illyés Gyulával mondva: a „tisztes iparnak” –, hanem társadalom- és nemzetformáló lények is. A magyar nyelven szóló költészet erre tanított bennünket, irodalmi kortársakat, örökösöket és elődöket. Több mint fél évszázada foglalkozom a poézissel, tudva: ars longa, vita brevis – József Attilával szólva – hosszú az Úristen, rövid a szalonna. A szép magyar vers nagy falat; örülök, ha sikerül líránknak egy részét ismertetnem. A versekben lelt minőséget szeretném közvetíteni. Kívánom a politikának: okuljon a poétikából, ha már nevük ilyen szépen egybecseng. Szóljanak egymáshoz a népek, országok, birodalmak elöljárói annyi jóakarattal, amennyivel Nagy László, Nemes Nagy Ágnes, Weöres Sándor művészete sugározza napkollektori energiáját. A könyv a száz évvel ezelőtt született „apák” nemzedékétől a 20. század legvégén született „unokákig”, életkori sorrendben negyvenkilenc költő műveiről szól. (Alföldy Jenő)