„Úr Jézusom, engedd, hogy ezen bajoknak egykor igazi orvosa lehessek, s ezekbe a sokat szenvedett, agyongyötört, téves úton vezetett embertársaimnak lelkébe minél több örömet, boldogságot, vigaszt, szeretetet, megelégedést, reményt önthessek, s Tehozzád elvezethessem őket, ahol mindannyian megtaláljuk azt, ami után vágyódunk, törekszünk, küzdünk és szenvedünk: az örök életet!” – írja még 1945-ös malenkij robotra történő elhurcolása előtt szemináriumi naplójába Szerednyei János, a későbbi tarcali káplán. Kérése – mondhatni – teljesült, hiszen a kötetben olvasható visszaemlékezések alapján Szerednyei mindezen szerepeket be is töltötte a lágeréletsorán. „János a zálog, a megváltó rabságunkban” – írta a temetést követően naplójába a lágerből később visszatérő H. Örkényi Ilona. A kötet nemcsak Szerednyei János életének és hősies áldozatvállalásánakállít emléket, hanem azon elhurcoltaknak is, akik a 20. század kényszermunkatáboraiban lelték halálukat.
