Féja Gézát a köztudat falukutatóként, a Viharsarok írójaként tartja számon, s munkásságának zöme valóban az ország lakosságának akkor még többségét kitevő parasztság helyzetéről és világáról szól. E kötet írásai azonban bizonyítják, hogy más társadalmi rétegek, így a munkások, a nagyváros szegényeinek, kistisztviselőinek életével, sorskérdéseivel szemben sem volt közömbös. Átérezte gondjaikat, és elsősorban ezeket fogalmazta meg riportjaiban. Kereste felemelkedésük és polgárosodásuk útjának lehetőségét, magyarságtudatuk erősítését kívánta a fokozódó idegen befolyásokkal szemben. Így szólt erről: "Nem cselekedhetünk eleget a falu és a nép érdekében, a népi kérdést sohasem szabad levennünk a napirendről. De ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk a magyar városról sem." A régi Budapest írásai először jelennek meg könyv alakban.
