E gyűjtemény a hazai filozófiai intézményrendszer 1945 utáni alakulásáról közöl tanulmányokat. Az írások a háború utáni helyzettől a kommunista hatalomátvétel nyomán kiépülő kondíciókon keresztül a posztkommunista átmenettel létrejövő állapotig, azaz egészen máig veszik számba a magyar filozófia alakulását. Van közöttük olyan, amely a koalíciós szakasz változásait nagyítja ki; van, amelyik csupán a kommunista korszakkal foglalkozik; és van, amely viszont a teljes periódust idézi fel.A tanulmányok szigorúan történeti távlatból közelítik meg tárgyukat: a múlt megismerésének és földolgozásának érdekétől vezérelve fordulnak a vizsgált intézmény felé. Azonban szerzőink többsége olyan intézményi folyamatokról is beszámol, amelyeknek a vizsgált periódusban maga is közreműködő aktora volt. Kötetünk darabjainak meghatározó hányada tehát ilyenformán személyes beszámolóként is olvasható.A magyarországi filozófia 1945 utáni története máig majdhogynem feldolgozatlan periódusnak számít. A rendszerváltás 1989–90-ben úgy következett be, hogy nem követte mélyreható történeti önreflexió. Az azóta eltelt immár három és fél évtized nyomán elérkezett az idő, hogy megkezdődjön ennek az időszaknak módszeres és alapos felderítése. E könyvsorozat, a Magyar filozófia a 20. században, melynek első kötetét tartja kezében az olvasó, csak az első lépést jelenti ezen az úton; jelen kötetünket további könyvek sora követi majd, amelyek ugyancsak arra lesznek hivatottak, hogy folytassák ezt az önismeretet fejlesztő és történeti feltáró folyamatot.