Gondolat, Budapest, 1973
234 oldal · keménytáblás · Fordította: Detre Zsuzsa

A föld második legnagyobb országába kalauzolja el a nyugatnémet író-riporter az olvasót, egy az Atlanti -óceántól a Csendes-óceánig ívelő autóút keretében. Az író a valóságban tette meg ezt az egész földrészt kelet-nyugati irányban átszelő utat. Mi olvasók pedig képzeletben szegődünk a nyomába, s fáradság nélkül, szórakozva-élvezve tapasztaljuk mindazt, amit ő – olyan szemléletes plaszticitással ábrázolja e sokszínű, hatalmas ország ezernyi látnivalóját: a sűrű, ember nem járta erdőket, a tisztavízű, magányos tavakat, a kristályos patakokat, a döbbenetes északi fényt, a nyüzsgő modern városokat és mindenekelőtt a tágasságot: mindössze 20 millió ember él Európa nagyságú területen.
A. E. Johann negyven éve ismeri-szereti Kanadát, s maga is európai lévén tudja hogyan kell megismertetni, megszerettetni ezt az országot az európai olvasóival. Nemcsak a térben, hanem az időben is elkalauzol minket sorjában a tíz kanadai tartomány történelmében. Megismerjük az aránylag fiatal – alig több mint száz éves – állam történetét és napjaink gazdasági életét. Kibontakozik előttünk a 17-18. századi első angol és francia telepesek küzdelmes sorsa. A prémvadászokkal és a mindig vidám voyageurökkel képzeletben végighajózunk a régi kenuutakon, amelyek a 18. században feltárták a földrészt és összeköttetést teremtettek a két óceán meg a Hudson- és a Mexikói-öböl közt. Kanadában a trapperek mindig jól megfértek a bennszülött indiánokkal, kereskedtek velük, gyakran össze is házasodtak – az ő történelmük nem ismeri a déli szomszédjuk településtörténetének szégyenfoltját, az indiánirtást.
A kanadai prérik végtelen búzamezőin, a Sziklás-hegység kéklő gleccserein túl, elkísérjük az írót egészen a Csendes-óceán partjáig és ott a világszép Vancouverben ér véget a nagy utazás – és az érdekes, tanulságos könyv.