Szüdi ​János – volt közoktatási szakállamtitkár, jelenleg a Pedagógusok Szakszervezete jogi szakértőjének – legújabb kötete, időrendben visszafelé haladva a 2010 júliusa és 2013 októbere között született, oktatással foglalkozó, eredetileg az Élet és Irodalom, a Népszabadság, a Népszava és a Galamus hasábjain megjelent rövidebb írásait tartalmazza. Természetesen az Orbán-kormány oktatáspolitikája, valamint Hoffman Rózsa államtitkár bírálata áll az írások középpontjában, és az igencsak lesújtó véleményt már a mottó is előrevetíti: „A közoktatás sírfelirata: Magyarország biztosítja… törvényben meghatározott keretek között a tanítás szabadságát. (Alaptörvény X. cikk)”. A szerző olyan témákról írja le lesújtó véleményét, mint a szakképzés rendszerének megváltoztatása, az új Nemzeti Alaptanterv, a közoktatás államosítása, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) felállítása és működése, a Nemzeti Pedagógus Kar létrehozása, az el nem ismert egyházak által fenntartott iskolák helyzete, a „felsőoktatás megszállása”, a felsőoktatási költségtérítés kérdése, a Széll Kálmán terv oktatási vonatkozásai, a pedagógusok kötelező óraszámának emelése, a nemzeti köznevelésről szóló törvény, a pedagógus életpálya-modell, a nyugdíjas pedagógusok tovább (nem) foglalkoztatása, a kötelező hittan- vagy erkölcstanoktatás, az Országos Diákjogi Tanács megszüntetése vagy a „palackba zárt tanszabadság”.